oldalsáv

Dorothy Law Nolte: Ha egy gyerek...

Ha egy gyerek szidalmakban él, megtanulja az ítélkezést.

Ha egy gyerek haragban él, megtanulja a harcot.

Ha egy gyerek félelemben él, megtanulja a rettegést.

Ha egy gyerek szánalomban él, megtanulja az önsajnálatot.

Ha egy gyerek gúnyban él, megtanulja a szégyent.

Ha egy gyerek féltékenységben él, megtanulja az irigységet.

Ha egy gyerek szégyenben él, megtanulja a bűnbánatot.

Ha egy gyerek bíztatásban él, megtanulja az önbizalmat.

Ha egy gyerek megértésben él, megtanulja a türelmet.

Ha egy gyerek dicséretben él, megtanulja az önbecsülést.

Ha egy gyerek helyeslésben él, megtanulja magát szeretni.

Ha egy gyerek elismerésben él, megtanulja, hogy jó, ha célja van.

Ha egy gyerek önzetlenségben él, megtanulja az önzetlenséget.

Ha egy gyerek tissztességben és őszinteségben él, megtanulja, mi az igazság és a becsület.

Ha egy gyerek biztonságban él, megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben.

Ha egy gyerek barátságban él, megtanulja, hogy jó a világban élni.

Ha egy gyerek nyugalomban él, megtanulja megtalálni a saját békéjét.

A te gyereked miben él?

Miközben ajkamon a legfinomabb falat, építem magam körül a legtökéletesebb falat.

Tango Apocalypso. Ez a dal jutott ma eszembe a tükör előtt reggel, és az örökség, amit itt K-Európában megkapunk nagy zsákkal. A veszteségek, fájdalmak nagy csomagját és hozzá az utasítást: le ne tedd, mert azzal megcsalsz, elárulsz engem csakúgy, mint minden ősöd. Megkapjuk azt is, hogy könnyíthető kicsit ez a teher (valójában nehezít): okold a gazdagot, a szegényt, a zsidót, a nácit, a szomszédos és a távolabbi  népeket, a kommunistát. Így is teszünk, és görnyedünk az örökség alatt. Vidd apád fájdalmát, az akkora, hogy neked is jut belőle.  Visszük már nemzedékek óta, ez már hagyomány, és olyan nehéz, hogy nem győzünk valahogy könnyíteni rajta, persze a tanult módon, és a gyűlölet nő. Közben elfelejtük, hogy a massza mögött emberek és emberi sorsok lapulnak. A kommunisták bűneiről beszélünk, nem kommunista-bűnökről.  Felül akarjuk írni a múltat, hogy így változtassuk meg a jelent. A jelen így a múltban gyökerezik, mert félünk a változástól, nem tudjuk, hogyan másképp határozhatnánk meg saját magunkat, mint veszteségeinkkel. A siker, mások sikere keserűséget ébreszt bennünk, ahelyett, hogy mintát adna. 

https://www.youtube.com/watch?v=3g06BtjGvvw&feature=related